Iris Halmshow egy gyönyörű, cuki kislány, aki olyan festményeket fest, ami megszólítja az ember lelkét. A róla szóló cikket elolvasva felmentem a holnapjára, megnéztem az összes művét, és ha tehetném legszívesebben megvettem volna mindegyiknek a másolatát és telepakoltam volna velük az egész lakást. Van valami leírhatatlan a festményekben, mikor nézed, úgy érzed, mintha egy másik világba csöppentél volna.
Ezek után megnéztem a róla készült rövid videót is, (lent beillesztettem) és legszívesebben átöleltem volna azon nyomban a kislányt, annyira megfogott a személyisége.
A három éves Iris története akkor kezdődött, amikor az orvosok diagnosztizálták nála az autizmust és tanácsolták az édesanyjának, hogy keressenek neki egy olyan tevéknyeséget, aminek végzése örömmel tölti el. Persze az édesanya, Arabella Carter-Johnson, sokáig eredménytelenül próbálkozott. Egyszercsak Arabella elkezdett rajzolgatni és Iris ezt érdeklődve nézte, ezért kapott is gyorsan egy festőkészletet...
Ahogy az lenni szokott az őstehetségek esetében, Iris ezután ösztönösen tudta, hogy mit kell tenni és elkezdtett festeni. "Minden ecsetvonást külön megtervez, akár egy tapasztalt festő. Képes könnyedén végigfesteni akár öt órát is, néha győzködni kell, hogy mással is foglalkozzon kicsit." - Nyilatkozta az édesanya.
A gyűjtők nagy érdeklődést mutatnak az alkotásai iránt, ám a család úgy döntött, hogy csak másolatokat árulnak, az eredetieket pedig kiállításokra viszik, majd aukció keretei között válnak meg a meseszép festményektől.
A kislány hangulata azóta sokat javult, vidámabb és kommunikatív lett.
Boldog Napot!
